17/06/2026
Sziasztok,
szeretnék elmesélni egy történetet, mely mélyen megérintett nemcsak Édesanyaként, hanem Alkotóként is.
Lassan 6 éve indult el a BATLA: fő vonala a szendvicskrémek, majd ezt követte a fermentáltak kínálata.
Mindig is az együttműködésben hittem, volt, hogy Budapesten a Rózsadombon voltak boltban a BATLÁK, Cegléden, Debrecenben, Hajdúböszörményben, Pilisszentkereszten szóval elég nagy utat bejártak, akkoriban nem volt még jól kidolgozva a boltban való eltarthatóság, így inkább a közvetlen értékesítést vállaltam fel. Ennek az is az előnye, hogy személyes kapcsolatok alakulhatnak ki, elmesélhetem, hogyan érdemes felhasználni, milyen módokon, hiszen ezek az üvegbe zárt csodák, nemcsak növényi pástétomok kenyérre kenve, hanem attól többek: a mindennapi étkezésbe belecsempészhető ízek.+ számtalan közösségi esemènyen, piacokon, vásárokon is szeretettel fogadtak.
Miskolcon felkerestem egy kávézót, ahova nagy szeretettel készítettem ajándékba - kóstolóba teljesen frissen, letesztelve, tehát tudom mit adtam ki a kezeim közül- krémeket a három alapízből: személyesen is beszéltem velük, hogy viszek nekik kóstolót és levelet is írtam az egyik tulajdonosnak - amire természetesen nem kaptam választ.
A pultban az egyik tulajdonos fogadott, Luca Rózsával a karomban igyekeztem mindent mondani, hogy ne húzzam az időt és csak a lényegre koncentráljak, majd otthagytam a krémeket és vártam, hogy ha kóstolnak akkor majd írnak vagy keresnek. Eltelt két hét, gondoltam beugrom és érdeklődöm, hiszen az én érdekem elsősorban az értékesítés, bár alapvetően inkább a fermentáltakra gondoltam, hogy megjelenhet a polcon, viszont ötletként ott lebegett-hátha bele kerülhetne szendvicsekbe is.
A probléma itt kezdődik, de előtte szeretnék leszögezni pár dolgot:
🌱sosem volt elvárás, hogy mindenki szeresse a krémeket, mivel mindenki más, el tudom fogadni a véleményeket, ha az normálisan van közölve. A piacokon is előfordult már, hogy valaki kóstolta és azt mondta, hogy finom, de nem az Ő ízvilága mivel akkor ott személyesen jelen vagyok, tudok segíteni választani a kínálatból, ami mindig szezonális.
🌱lehet nekem nemet mondani, de pusztítóan - rombolóan megnyilvánulni azzal kapcsolatban amit képviselek nem!
🌱ha valaki tulajdonos akkor elvárható némi kommunikációs képzettség, nemcsak akkor mikor kedvesen kell jelen lenni, hanem amikor negatív véleményt kell megfogalmazni
🌱a hangnem, a magaslóról való beszéd nem engem minősít, hanem sajnos a helyet magát is
🌱az együttműködés tekintetében ilyenkor szó lehet arról, ha nem tetszik az adott íz, hogy el tudom e készíteni kicsit kevésbé fűszeresen vagy másképp, ami mondjuk nekik beilleszthető a koncepciójukba, amire vagy igent válaszolok vagy nemet
🌱egy ember termékét lehúzni, aki ott áll veled szemben hmmm kritikán aluli, hiszen nekem a BATLA szerelem
🌱a legszomorúbb, hogy Férfiaktól már megszoktam ezt a viselkedést, bár ezt finoman jelzem, mert a határaimat igyekszem védeni, meg van ennek történelme, de egy nőtől aki ráadásul édesanya és vállalkozó bevallom, hogy teljesen megdöbbentett
🌱ha kapok valamit ajándékba, akkor szerintem az a minimum, hogy ahogy időm engedi megköszönöm és jelzek, visszajelzek, nem hagyom a másikat kétségek között, ez lehet egy mondat is, ha van időd ugorj be kérlek beszéljünk
‼️Amikor beléptem már összesúgtak a pultban hárman (három Nő), úgy éreztem magam, mint az alsó tagozatban, köszöntem illedelmesen majd jött a hideg zuhany!
Ekkor rám zúdított minden bevezető nélkül egy negatív véleményhalmazt a pultban álló tulajdonos: megsemmisültem, nem attól amit mondott, és nem az Egomat bántotta, hanem ahogyan mondta és közben mosolygott, mert azt hitte, hogy ez így rendben van. Nem, nincs rendben!!!Nagyon messze állt az asszertív kommunikációtól. Természetesen elfogadtam, hogy nem ízlett nekik, de ez itt nem állt meg, a fikázás magas iskolája következett. Ekkor úgy éreztem, hogy meg kell említenem, hogy nagyon vártam a visszajelzést, akár így is. Neki erre nincs ideje, harmadrendű vagyok számára - szóval egy senki!
Védekezésképpen azzal érvelt, hogy bocsánat a nyersségéért. Én tudom, milyen egy nyers ember, még csípem is őket, de ez nem nyers volt, hanem - nem szeretném minősíteni, hogy minek gondolom.
Természetesen itt nem arról van szó, hogy valaki “megsértett”, hanem arról, hogy nem lehet így beszélni egy másik emberrel, akkor sem, ha más vélemènyen vannak. Ez a kontroll-az uralkodàs jele, ahol a másikat nem egyenlőfèlnek tartjuk, hanem lenézzük.
46 èvesen sosem èltem így, túl is teszem magam rajta, de szomorú, hogy itt jàrunk-mert számomra a hitelessègnèl nincs fontosabb ebben a világban, ahol minden túl negèdes-insta kompatibilis, álságos-valótlan.
Mivel debreceni vagyok-egy Szabó Magda idèzettel zárom ezt a ventillálást:
“próbáljunk meg úgy élni, hogy ne súroljuk le egymàsról a bőrt”
Peace🕉️
Zsálya
