17/09/2026
🇭🇺 Amikor a magyar nemzeti közösség fizikai és szellemi entitása megszemélyesíthető jegyekkel gazdagíthatja a keresztény európai embertípus jellemrajzát - megjelennek a Kolozsvári Testvérek: Márton és György szentkirály alakjai a Szent László alapította nagyváradi székesegyház homlokzatán.
Több évszázados megpróbáltatás után születőben van az újkori polgári magyar nemzet és nemzeti kultúra?
Akkor egy rimaszombati lakatosmester, Ferenczy István elindul Rómába, megtanulni a klasszicista ábrázolást, majd bebarangolja az ország hegyeit, hogy végül a Déli-Kárpátokban meg is találja a carrarai márvány nemességével vetekedő ruskicai márványt, az új magyar szobrászat anyját.
De az új magyar szobrászi formát nem ő, hanem későbbi inasa, Izsó Miklós villantja fel, az 1860-as években, azokban a búsuló, táncoló hajdúk, pásztorok, szegénylegények alakjaiban, akik „magyarok, a fajta sajátságaival, a test sajátos arányaival, erejével és minőségével"
S ha képzeletben életnagyságban és bronzban képzeljük el őket (amiként sohasem valósulhattak meg), „akkor néhány olyan szobor áll elénk, amilyenhez foghatót se a mi művészetünkben, se az egykorú európai plasztikában nem találunk.”
Később, a 19-20. század fordulóján, a Millennium boldog békeéveiben önmagára visszapillantó nemzet mindenekelőtt a világvárossá nőtt Budapest emlékműveivel mérte önmagát az Időhöz (Stróbl Alajos, Zala György); de milyen különös fintora a sorsnak, hogy az önálló magyar államiság utolsó monumentumát éppen Kolozsvár főterén avatták fel 1902-ben Fadrusz János Mátyás királyával.
S aztán eljött a pillanat, amikor az Erdőn Túli Táj Transsylvania - irtássá válik; megmozdulnak a fák, s kilép belőlük, akit évszázadokon át rejtegettek: Emré bá, a Rőzsehordó, a Hazafelé tartó erdőlő székelyek, a Csángó sirató asszony, a Radnai pásztor, a Kokojzaevők, a Kaszás paraszt, Bakfark Bálint, Kőrösi Csoma Sándor, Kájoni János, s maga a Fából faragott királyfi.
Szervátiusz Jenő szobrai úgy lépnek ki a húszas évekbe reánk szakadt politikai, erkölcsi, szellemi homályból, mint a „közösségi művészet” küldetésének hírnökei és tanúi. Ő az a szobrász, akinek a munkássága a közösségben és annak „tájában" (Erdélyében) gyökerezik, s aki a közösség, az erdélyi magyarság rokonszenvétől kísérve, valósággal mindennapos reggeltől estig tartó napszámos munkával, embert próbáló fizikai és lelki küzdelemben hozza létre páratlanul gazdag életművét, amellyel megalapozza a szinte egyedülállóan eredeti és tartalmas kortárs erdélyi magyar szobrászatot.
✒️ Banner Zoltán: Az új erdélyi szobrászi idóma megteremtője Emlékezés a száz éve született Szervátiusz Jenőre. (részlet)
43 éve, 1983. szeptember 15-én Budapesten hunyt el Szervátiusz Jenő szobrászmester.
Egy mécsessel fejeztük ki tiszteletünket sírjánál.
Ha tetszett a megemlékezés, kérem, ossza meg és szóljon hozzá❗️
