16/10/2026
Mire jó a lítium? Az Alzheimeren és Parkinson kívül...
Amikor a legtöbben a lítiumra gondolunk, az a lágy, ezüstös fém jut eszünkbe, amely a telefonokat és az elektromos autók akkumulátorait működteti. Néhányan talán arra is emlékeznek, hogy erős pszichiátriai gyógyszerként alkalmazzák: nagy adagban adják a súlyos bipoláris zavar szélsőséges hangulatingadozásainak szabályozására.
A lítiummal kapcsolatos, az emberi agyban természetes módon előforduló anyagot vizsgáló közelmúltbeli, áttörést jelentő kutatások nyomán most rendkívüli klinikai vizsgálat indul annak kiderítésére, vajon a lítium kulcsszerepet játszik-e az Alzheimer-kóros demencia kialakulásában. A Johns Hopkins Egyetem kutatói arra készülnek, hogy kis adagokat adjanak korai stádiumú Alzheimer-kórban szenvedő embereknek. Azt vizsgálják majd, hogy a lítium eljut-e a központi idegrendszerbe, és ha igen, mi történik a betegség biomarkereivel (1).
Ezt megelőzően a Harvard kutatói 27 különféle fémet mértek meg elhunyt emberek agyszövetmintáiban: kiderült, csak az egyre alacsonyabb lítiumszintben különböztek a kognitíve egészségesek a kezdődő Alzheimerben és a kifejlett Alzheimerben szenvedők.
Mi van akkor, ha a lítiumhiány nem a betegség következménye, hanem annak egyik kiváltó tényezője?
A harvardi kutatócsoport egereken bizonyította a feltevést. Lítium megvonásra megjelentek az Alzheimer tünetei, lítium adásra pedig megszűntek (2).
"Az az elképzelés, hogy a lítiumhiány az Alzheimer-kór egyik oka lehet, új, és másfajta terápiás megközelítést vet fel" - mondta Bruce Yankner, a Harvard Medical School genetika- és neurológia professzora, a kutatás vezető szerzője.
"Kiderült, hogy a lítium olyan, mint a környezetből származó más tápanyagok, például a vas vagy a C-vitamin" - mondta Yankner. "Most mutatták ki először, hogy természetes mennyiségben is jelen van, és gyógyszerként történő beadás nélkül is biológiailag jelentős hatással bír."
Hosszú történet
A Harvard-kutatás kimutatta, hogy a lítium nem pusztán gyógyszer, hanem természetes módon is jelen van a szervezetben, és fontos feladatokat lát el.
Gyógyszerként vizsgálták a kognitív hanyatlásra és a Parkinson-kórra, valamint a hangulatra, az agresszióra, az impulzivitásra, a függőségre, a szorongásra és a depresszióra gyakorolt hatását is. Az agy egészségében betöltött fontos szerepére nem gondoltak, mert a lítiumot elsősorban mérgező fémként tartották számon. Pedig az ivóvízben nyomokban található lítiumot alacsonyabb öngyilkossági és demencia aránnyal hozták összefüggésbe. Kutatások szerint a lítium szerepet játszhat az agysejtek túlélésében, a gyulladásban, a neuroplaszticitásban, a génkifejeződésben, a mitokondriumok energiatermelésében, sőt az idegsejtek születésében és pusztulásában is.
James Greenblatt funkcionális szemléletű pszichiáter számára a kérdés egyáltalán nem új. Több mint 35 éve ír fel kis adag lítium-orotátot olyan problémák kezelésére, mint az ingerlékenység, az impulzivitás, a depresszió és a kognitív hanyatlás. A harvardi eredmények szerinte figyelemre méltó tudományos alátámasztást adtak annak az elképzelésnek, amelyet ő évtizedek óta képvisel.
"Nem mondom azt, hogy »ugye, megmondtam«" - mondja Greenblatt, bár egyértelműen örül annak, hogy elképzeléseit igazolták.
Amikor a lítiumból gyógyszer lett
Az 1940-es években John Cade ausztrál pszichiáter fedezte fel, hogy a lítium igen nagy dózisban - 600-1200 milligrammot- szedve hatásos a mániás állapot ellen (3). A lítium azonban ilyen nagy dózisban mérgező lehet, emiatt rossz híre lett.
A lítium ugyanakkor az élethez is nélkülözhetetlen, és az agy, valamint az idegrendszer nem képes működni nélküle. A különbséget az adag jelenti.
Gyógyszer vagy tápanyag?
A tudományos közösségben komoly vita folyik arról, hogy a lítiumot mikrotápanyagnak, vagyis az optimális egészséghez szükséges nyomelemnek kellene-e tekinteni.
Michael Nehls német orvos és molekuláris genetikus könyvében (4) azt állítja, hogy a lítiumhiány széles körben elterjedt. Szerinte ez hozzájárul a depresszióhoz, a szorongáshoz, a bűnözés növekedéséhez, az öngyilkossághoz és a neurodegeneratív betegségekhez.
Az1970-es években kezdődő állatkísérletek szerint a lítiumszegény étrenden tartott patkányok fiatalabb korban elpusztultak, szaporodási problémáik, hangulati és viselkedésbeli változásaik voltak. A lítiumszegény étrenden tartott kecskéknél alacsonyabb volt a fogamzási arány, gyakoribbá vált a vetélés, utódaik pedig kisebb súllyal születtek. Ezek a tünetek kis mennyiségű lítiumra megszüntek (5).
Több mint két évtizeddel ezelőtt Gerhard Schrauzer vegyészprofesszor jelentős mennyiségű bizonyíték alapján amellett érvelt, hogy a lítium nélkülözhetetlen nyomelem. 2002-ben egy átlagos felnőtt számára napi 1 milligrammot javasolt.
A természet lítiumkísérlete
A lítium természetes módon megtalálható a kőzetekben és a talajban, onnan pedig bemosódik a talajvízbe. Emiatt az ivóvíz lítiumtartalma rendkívül eltérő lehet különböző területeken.
1990-ben Schrauzer és munkatársa, Krishna Shrestha 27 texasi megye ivóvizének lítiumszintjét hasonlította össze egy évtizednyi halálozási, mentális egészségi és bűnözési adattal. Az eredmények rendkívüliek voltak.
Azokban a megyékben, ahol több lítium volt a vízben, lényegesen alacsonyabb volt az öngyilkosságok, az emberölések és a nemi erőszakok aránya, mint azokban, ahol a legalacsonyabb lítiumszintet mérték. Alacsonyabb volt a rablások és a betörések száma, valamint a kábítószer-birtoklás és az ittas vezetés miatti letartóztatások aránya is.
A magasabb lítiumszintű megyékben mindössze 0,07-0,17 milligramm volt a koncentráció a vérben literenként, ami több százszor alacsonyabb a pszichiátriai adagoknál.
"Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a lítium alacsony dózisban általánosságban kedvezően befolyásolhatja az emberi viselkedést, ami összefügghet a lítium nélkülözhetetlen nyomelemként betöltött szerepével" - vonta le a következtetést Schrauzer és Shrestha (6). A megfigyelés számos országban indított el kutatásokat.
2020-ban két, egymástól független szisztematikus áttekintés és egy metaanalízis lényegében ugyanarra a következtetésre jutott: minél magasabb a természetes eredetű lítium mennyisége az ivóvízben, annál alacsonyabb az öngyilkossági halálozás.
Szakemberekben felvetődött a gondolat, hogy lítiumot adagoljanak olyan települések vízellátásához, ahol gyakori a mentális betegség, az erőszakos bűnözés, a kábítószerrel való visszaélés és az öngyilkosság (7).
Eközben más kutatók azt kezdték vizsgálni, hogy a lítium agyi egészséggel való feltételezett összefüggése túlmutat-e a hangulaton és a viselkedésen.
2017-ben dán kutatók 73 000, demenciával diagnosztizált ember, illetve mintegy 733 000 kontrollszemély becsült lítiumfogyasztása alapján megállapították, a több mint 15 mikrogramm/liter mennyiséget fogyasztóknál ritkábban fordult elő demencia, mint a kevesebbet fogyasztóknál (8).
Lítium és rák
Az összefüggések talán túlmutatnak az agyon. 2025-ben egy nagyszabású vizsgálat több mint 250 000 embert elemzett az Egyesült Államokban, lakóhelyüket pedig összevet***e a talajvíz becsült lítiumszintjével.
A fogyasztott mennyiség alapján 5 kategóriába osztott emberek közül a legtöbbet fogyasztó ötödnek 71 százalékkal kisebb volt a rák kockázata, mint a legkevesebbet fogyasztóknak. tartozóknál (9).
Szükség volt azonban precíz vizsgálatokra is, hogy megerősítsék az epidemiológiai vizsgálatok eredményeit.
2011-ben a S?o Pauló-i Egyetem kutatócsoportja egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban 45, enyhe kognitív zavarban (MCI) szenvedő idősebb felnőtt egy éven át vagy kis mennyiségben lítiumot, vagy placebót kapott. Tizenkét hónap elteltével a lítiumot kapó csoportnál javult a memória és a figyelem, valamint jelentősen csökkent a tau-fehérje-csomók egyik kóros formájának mennyisége (10).
A brazil kutatók ezután egy hosszabb vizsgálatot is végeztek. Ebben 61, MCI-ben szenvedő idősebb felnőtt kapott lítiumot vagy placebót két éven át. Minél tovább szedték a résztvevők a lítiumot, annál egyértelműbbé váltak a különbségek. A lítiumot szedők kognitív és funkcionális állapota stabilabb maradt, míg a placebót kapóké romlott; emellett a lítiumot szedők közül kevesebben jutottak el az Alzheimer-kórig. (11).
Milyen alacsony lehet a dózis?
Egy másik brazil kutatócsoport még tovább ment a kis dózisú alkalmazás vizsgálatában. Alzheimer-kóros betegeknél napi mindössze 0,3 milligramm lítiumot, vagyis mikrodózist teszteltek 15 hónapon át. A lítiumot kapó betegek nem mutattak hanyatlást a standard teszten. A kontrollcsoport tagjainak állapota ezzel szemben jelentősen romlott. A csoportok közötti különbségek már három hónapon belül megjelentek, és az idő előrehaladtával egyre nagyobbá váltak.
"Ezek az adatok arra utalnak, hogy a mikrodózisú lítiumkezelés hatékony lehet a kognitív hanyatlás megelőzésében, és megerősítik, hogy az igen kis dózisoknak terápiás szerepük lehet az Alzheimer-kór kezelésében" - vonták le a következtetést a kutatók (12).
Az agy védelmében szerepet játszó ásványi anyag
Egyetlen molekuláris célpontra ható gyógyszertől eltérően a lítium úgy tűnik, számos olyan alapvető folyamatra hatással van, amelyek hozzájárulnak az idegsejtek egészségének megőrzéséhez:
Védi az idegsejteket az oxidatív stressztől és a gyulladás okozta károsodástól.
Gátol egy olyan enzimet, amely szerepet játszik az Alzheimer-kórral összefüggő, rendellenes tau-fehérje-elváltozásokban.
Növeli az agyi eredetű neurotrof faktor (BDNF) szintjét, amely segíti az idegsejtek túlélését, növekedését és új kapcsolatok kialakítását.
Támogatja a mitokondriumok működését és az energiatermelést, miközben elősegíti az autofágiát - azt a sejtszintű "takarítási" folyamatot, amely eltávolítja a károsodott fehérjéket és más sejttörmeléket.
Segít szabályozni az ingerületátvivő anyagokat - többek között a dopamint és a szerotonint -, valamint stabilizálja az agysejtek közötti jelátvitelt.
Elősegítheti a neurogenezist, vagyis új agysejtek képződését.
"Ezek nem gyógyszerhatások "- mondja Greenblatt doktor. - Ezek tápanyaghatások, olyan alapvető biológiai támogatást jelentenek, mint amilyet a magnézium, a cink, az omega-3 zsírsavak és a B-vitaminok esetében látunk."
Ahelyett, hogy egy konkrét betegségre hatna, a lítium alapvető tápanyagként működik. Segíti az agyat abban, hogy megvédje magát és helyreállítsa a károsodásokat.
Az Alzheimer-kóron túl
A kutatók egyike Thomas Guttuso neurológus, a Buffalói Egyetem munkatársa, a The Promise of Lithium című könyv szerzője (Lioncrest Publishing, 2023). Érdeklődése az iránt, vajon a kis dózisú lítium lassíthatja-e a Parkinson-kór előrehaladását, szinte véletlenül alakult ki.
2014-ben egyik Parkinson-kóros betegénél bipoláris zavar alakult ki, pszichiátere pedig viszonylag alacsony dózisú lítiumot írt fel neki. Guttuso meglepetésére a beteg Parkinson-tünetei enyhültek.
A vér lítiumszintje mindössze 0,37 mmol/l volt, jóval alacsonyabb a bipoláris zavar kezelésénél szokásos, 0,6-1,0 mmol/l-es céltartománynál.
Guttuso más betegeinek is elkezdett lítiumot adni. "Nagyjából ekkor kezdtem - csupán a saját megfigyeléseim alapján - arra jutni, hogy a kezelés enyhíti a betegeim tüneteit" - emlékszik vissza. Később felismerte, hogy ennél nagyobb lehetőség rejlik a lítiumban.
"Sokkal fontosabb lehetőség a betegségmódosító hatás: az agysejtek pusztulásának megakadályozása és a betegség előrehaladásának lassítása" - magyarázza. "A Parkinson-kór kezelésében ez az egyik legnagyobb kielégítetlen szükséglet: javítani kellene a betegek hosszú távú kilátásait. Jelenleg nincs olyan kezelésünk, amelyről bebizonyosodott volna, hogy erre képes."
Guttuso az agysejtek károsodásának és leépülésének biomarkereire összpontosított, hogy megvizsgálja, lehet-e a lítiumnak kedvező hatása, és ha igen, milyen dózis a leghatékonyabb. Kollégáival egy fehérje szintjét mérték, amely a Parkinson-kór előrehaladásának jelzője.
Huszonnégy hetes kezelés után a legmagasabb vér-lítiumszintet elérő betegeknél a fehérje mediánértéke 12,8 százalékkal csökkent. A közepes lítiumszintű csoportban 2 százalékos csökkenést mértek, míg a legalacsonyabb szintet elérőknél a fehérje 11,2 százalékkal növekedett.
Más vizsgálatukban a napi 45 milligramm lítium-aszpartátot kapó csoportban tapasztalták a vizsgált biomarkerek legnagyobb és legegyenletesebb javulását.
Guttuso szerint ez az első beszámoló arról, hogy egy kezelés betegség romlását jelző fehérje csökkenésével járt Parkinson-kóros betegeknél (13).
A megfelelőnek tűnő szint Guttuso szerint 0,25-0,50 mmol/l-es tartományt céloznak meg, ezen belül 0,45 mmol/l a cél.
Túl kis adag, túl későn?
Hogy a dózis milyen fontos, bizonyítja ezt a következő. A LATTICE-vizsgálatban 80, 60 év feletti, enyhe kognitív zavarban (MCI) szenvedő felnőttet követtek legfeljebb két éven át. A résztvevőket véletlenszerűen 195 milligramm lítium-karbonátot vagy placebót kapó csoportba sorolták. A lítium egyik előre eltervezett mutatóban sem ért el szignifikánsa hatást. A kezelés azonban mindössze 0,17 mmol/l-es átlagos vérszintet eredményezett, ami jóval alacsonyabb volt a Parkinson-kóros vizsgálatban célzott 0,45 mmol/l-nél. Pozitívum, hogy a verbális memória a lítiumcsoportban nagyjából fele olyan gyorsan romlott, mint a placebocsoportban. (14).
Lehetséges, hogy a dózis csupán egy része a magyarázatnak. Az időzítés legalább ilyen fontos lehet.
"Már sok agykárosodás történt, és a háttérben teljes erővel zajlik egy agresszív betegségfolyamat" - mondja Guttuso. "Valószínűleg nagyobb mennyiségű lítiumra lesz szükség ahhoz, hogy lelassítsuk ezt a mozgásba lendült mozdonyt."
A vízzel kapcsolatos vizsgálatokban szereplő emberek nem 75 éves korukban, az Alzheimer-kór diagnózisát követően kezdték el inni a magasabb lítiumtartalmú vizet. "Már csecsemőkoruktól ki voltak téve ennek a hatásnak" - mondja Guttuso. "Ez teljesen más helyzet."
Egyelőre senki sem tudja, mennyi lítiumra van szüksége az egészséges agynak, illetve hogy a lítiumhiányt a jövőben vizsgálni és kezelni fogják-e az orvosok. Egy biztos: a lítium a kutatás reflektorfényébe került.
A táplálkozási célú lítium javasolt adagolása
James Greenblatt pszichiáter könyvében (15) az alábbiakat javasolja.
Egészséges felnőtteknek: napi 1-2 milligramm elemi lítium.
40 éves kor felett: napi 2-10 milligramm, amely támogathatja az agy egészségét az öregedés során.
Tünetek esetén: napi 5-40 milligramm, esetenként a nap folyamán több adagra elosztva. Az ingerlékenység az egyik legerősebb klinikai javallat. A kis dózisú lítium a hangulati instabilitást, az impulzivitást és a függőséget is enyhítheti.
A családi előzmények fontosak: ha a közeli hozzátartozók körében ismételten előfordult öngyilkosság, függőség, erőszak, depresszió vagy súlyos hangulatzavar, Greenblatt nagyobb valószínűséggel mérlegeli a lítium alkalmazását. A családi előzmények a kezdő adagra is hatással lehetnek.
A lítium szedése
Greenblatt doktor a következő irányelveket adja a lítiumpótláshoz.
Kezdje alacsony dózissal, és figyelje a reakciót! Egyesek már 1-2 milligramm mellett is változást tapasztalnak, másoknak többre van szükségük. Ha túlzottan nyugodttá, "érzelmileg tompává" vagy álmossá válik, csökkentse az adagot, vagy vegye be lefekvés előtt. Napi 10 milligramm fölött orvosi felügyelet javasolt.
Kiknek kell óvatosnak lenniük? A pótlás megkezdése előtt ellenőriztesse a pajzsmirigyműködését, és szükség esetén a későbbiekben is vizsgáltassa rendszeresen. Előrehaladott vesebetegségben szenvedők, valamint várandós vagy szoptató nők ne szedjenek lítiumot.
